Pes calcaneovalgus avagy nem is lúdtalpas a gyerek...

Itt a szeptember, becsöngettek. 

Szerencsésnek mondhatja magát az a család, akinek ellátandó gyermeke a saját iskolában végezheti el a gyakorlatokat szükség esetén, ahol megvalósul az iskolai gyógytestnevelés. Sajnos nem minden iskolában érhető el, de óvodai gyógytestnevelési ellátás még kevesebb intézményben valósul meg. 

VI.kerületi Pedagógiai Szakszolgálat 6 óvodájába járó gyermekek szülei igazán szerencsésnek mondhatják magukat, mert évek óta sikeresen megvalósul a gyermeik kiszűrése és ellátása is. Az előszűrések alkalmával a legtöbbször a befelé forduló bokával találkozunk (pes calcaneovalgus), ami nagyon gyakori lábdeformitás ebben a korban. Renszeres lábtornával, megfelelő cipő ( szupinált cipők) vagy segédeszköz ( egyenes léptető- sarokdöntő) használatával általában pár év alatt korrigálható, amit továbbra is figyelemmel kell a későbbiekben is követni, mert ahogy a gyermekek alkata változik, lába is nő, úgy sajnos gyakran előfordul , hogy vissztér a jelenség.

A gyógyulási folyamat felgyorsítható illetve kényelmes és biztonságos segítője lehet a tape is. Vannak olyan kisgyermekek, akinek már annyira befelé dől pár évesen is a bokájuk, hogy napi  rendszerességgel fájlalja a lábát, sípcsontját, esetleg már a dereka is fáj.  A gondoskodó szülő általában hamar eljut az ortopédiára gyermekével, hiszen maga is látja, hogy leér a talpboltozata és biztosan " lúdtalpas" a gyermeke. Általában ezt diagnosztizálják a szakorvosok is és a szülők lelkesen kiváltják a boltozatemelős lúdtallpbetétet, amit receptre írt fel az orvos. Szerencsés esetben azzal az ambuláns papírral felkeresik a nevelési vagy oktatási intézményben dolgozó gyógytestnevelőt is, hiszen mindenki tudja, hogy lábtornázni is szükséges! ( Azért nem mindenki tudja, mert saját tapasztalat, hogy amikor a fiammal kerestünk fel egy "orvost" ugyanezzel a problémával, akkor közölte tornáztatni felesleges, hisz a talpban nincsenek izmok. Közlöm, hogy vannak! ) 

Amikor engem, mint gyógytestnevelőt felkeresnek a szülők Pes Planus ( lúdtalp) diagnózissal, mindig magam is szemrevételezem a kis talpacskákat. Nem vagyok egy lusta alkat, így a gyermeket levetkőztetem ( zoknit és cipőt is leveszem a lábáról- van olyan orvos, aki ezt nem teszi meg) és magam elé állítom miközben letérdelve, a gyermek mögé állva a bokáját kicsit kézzel megdöntve egyenes, természetes alapállásba billentem.

Ebben a helyzetben megnézem ( és a szülőknek is megmutatom), hogy jó esetben és a  legtöbb esetben a boltozat,  teljesen felemelkedik, tehát a gyermeknek nincsen lúdtalpa "csak" a bokája dől befelé. Ekkor szoktam felhívni a szülők figyelmét, hogy higgyenek a szemüknek és ha mégsem, akkor keressenek fel egy másik szakorvost, hiszen én nem vagyok az, nem diagnosztizálhatok, csak sok ilyet láttam már. Legtöbb esetben elhiszik és gyakori, szigorú kontroll mellett a talpbetétet kidobják ( vagy ki sem váltják), szupináló eszközre vagy szupinált cipőre és mindennapos 5-10 perces lábtornára váltják. Így általában 1-2-3 év alatt teljesen rendbejön és a boltozat is erősödik, nem pedig egy talpbetéten pihen járás közben. 

Kineziotape felragasztásával ez a folyamat meggyorsítható, természetesen nem cserélődnek le az évek hetekre.. de sokat segít mind érzésben és látványban is a gyermeknek.

Szakszerű, rendszeres ragasztása azonnali, látványos támaszt nyújt mindezt fájdalommentesen, kényelmesen. A tape a mezítlábas időszakban is megfelő pozícióban tartja a lábat, ami a lakásban és nyáron az udvaron gyakori szituáció. 

A következő bejegyzésben szivesen megosztok néhány szórakoztató és hasznos játékos gyakorlatot, amit gyermekekkel akár a szülők is elvégezhetnek, hisz tőlük is gyakorta hallani: fáj a lábam! 

Hát ne fájjon senkinek semmije, itt az ideje egy kicsit játékosan tornázni!